A legkisebbek mozgásfejlesztő tornája, országszerte.
 
06 30/389 5500
 

Csiri-Biri torna Totyistorna Csiri-biri módra


Cím: A gyerek első nyelve a mozgás. Csakis akkor lesz képes később magasabb szintű képességei, a beszéd, olvasás vagy írás bonyolult, nehéz feladatát jól elvégezni, ha születésétől kezdve biztosítjuk számára a megfelelõ mennyiségű mozgást.


Ugyanis miközben gurul, mászik, billeg, hintázik vagy a bukfencet gyakorolja, agyát készíti fel a későbbi szellemi tevékenységekre.

 

Azok a szerencsés lurkók, akik falun vagy legalábbis kertes házban cseperednek, és szüleik engedik őket fűben hemperegni, fára mászni, kerítéskapun hintázni, tócsában pancsolni, sarat dagasztani, testvérrel birkózni, megkapják a legfontosabbat, a szabad mozgás örömét és lehetőségét. Sajnos a nagyvárosok szűk lakásaiban, a forgalmas utcákon, az autók gyereküléseibe szíjazva gyerekeinknek a szükségesnél kevesebb lehetőségük van az életkoruknak megfelelő mennyiségű és fajtájú mozgásra. Pedig az agykutatók már régen tudják, hogy a nem megfelelő mozgásfejlődésnek súlyos következményei lehetnek. A tanulási, viselkedési problémák, a figyelemzavar hátterében nagyon gyakran a nem megfelelő mozgásfejlődés áll.

 

Imádnak idejárni

 

Jól tudja ezt az a fiatal pedagógus, akinek játékos foglalkozásaira szinte lehetetlen manapság bejutni. Pedig csiri-biri tornát a fővárosban és környékén tizenöt helyszínen tartanak. Orszáczky Ildikó, miután angol-magyar szakos, fejlesztő pedagógusi diplomáját kezéhez kapta, két évvel ezelőtt kidolgozta az 1 és 3 év közötti gyerekeknek szánt negyvenperces, játékos mozgássort.

 

A Hölgyvilág a gazdagréti lakótelepen látogatta meg az egyik foglalkozást. Amikor a Ficánka Játszóházba megérkezünk, már izgatott gyereksereg várja a torna kezdetét. Vannak közöttük profi csiri-biri rajongók. Például Cserjés Buda és Bence, a két és fél éves ikrek. Ők ismerik már jól a mondókákat, rutinosan éneklik, mutogatják a gondosan összeválogatott ritmusra megtervezett mozgássorokat.

 

– A fiúk imádnak idejárni – mondja édesanyjuk, miközben anélkül, hogy odanézne, elkapja az éppen a kert felé igyekvő kisfiát –, már a harmadik alkalommal fújták a mondókákat. Otthon is megkövetelik, hogy énekeljem el nekik. Azt hittem, hogy nyáron elfelejtik Ildikót, de ez nem következett be. Leírhatatlanul boldogok voltak, amikor újra jöhettünk. Ma már inkább csak attól félek, hogy nem hagyják érvényesülni a kisebbeket.

 

A félelem azonban túlzott. Ildikó tökéletesen kordában tartja a gyerekeket. Pedig ez ebben a korban nem is olyan könnyű. Ahogyan szakértelmet és komoly fizikai, szellemi koncentrációt igényel az is, hogy a kicsik figyelmét lekösse. S ez neki sikerül. A foglalkozás percnyi szünet nélkül pörög. Az újak anyukájuk ölébe bújva, eleinte félénken, később egyre felszabadultabban utánozzák a „régieket” A negyven perc úgy telik el, hogy közben nincs üresjárat, unalmas semmittevés.

 

A szülők is sok mindent megtanulnak

 

Kovács Milán ma jött ide először. Nézem a kétesztendős, buksi, szőke kisfiút. A foglalkozás elején mamája ölében ülve pislog a többiekre. De nem kell tíz perc sem, már tapsol, fűrészel, kalapál ő is. Tekintetét le nem venné a többiekről, minden mozgást utánoz, arcán elmélyült figyelem. Látni rajta, hogy mindaz, ami körülötte történik, tökéletesen leköti. Jól érzi magát. A kör közepére áll, mamája arcán büszkeség, a félmosoly azt üzeni, az én fiamat nem kell félteni. Szekulesz Adél is ma van itt először. Minden mozdulata nőies, csöpp, finom kicsi lány. Fejét félrebillentve áll, lenyűgözve figyeli a „haladókat”. Édesanyja három hónapos fiával az ölében igyekszik követni a mondókákat. Adél kezét megfogva tapsol, az utasításokat követve fekteti le, küldi szaladni, bukfencezni csemetéjét.

 

Mert a szülők is tanulnak itt. Megtanulnak sok mindent. Látják a többi gyerek viselkedését, mozgását, és persze azt is, hogy saját kisfiuk, kislányuk hogyan viselkedik egy ilyen zajos, boldog kortárs közösségben. Szükség is van erre, hiszen ezek a gyerekek még nem járnak bölcsődébe. Most tanulják az együttműködés, a fegyelem alapjait. Felkészülhetnek itt a nagybetűs óvodai életre is.

 

 

 

Egészséges gyerekeknek

 

– Nem véletlen – mondja a módszer kifejlesztője Orszáncky Ildikó –, hogy az anyaméhben az embrió legelső érzékszerveként az egyensúlyi rendszer indul fejlődésnek. Ez létfontosságú a tartás, mozgás, a térérzékelés, az időérzék, a helyváltoztatás, a mélységérzet és az önérzékelés szempontjából. Az összes inger az egyensúlyi rendszeren keresztül éri el az agy magasabb szintű és funkciójú részeit. Ebből következik, hogy mindazon érzékszervek, amelyekre egy gyereknek szüksége van ahhoz, hogy bármit is megtanulhasson, szoros kapcsolatban állnak az egyensúlyérzékkel. Ennek fejlesztésére mi nagy gondot fordítunk. Olyan 1–3 év közötti gyerkőcöket várunk, akik nem tudnak egy helyben ülni, és szívesen fedezik fel a kúszás, mászás, pörgés, forgás, gurulás, futkározás, hintázás, lóbálás, háton zötyögés, vagyis a térben való mozgás örömét. A foglalkozásokon fontos szerepet kapnak a nagymozgások, amelyek a gyerekek koordinációs készségét fejlesztik, s amelyeket dalok, mondókák segítségével, utánzó gyakorlatokkal hajtunk végre. A különböző mozgásfejlesztő eszközök használatával a gyerekek kipróbálhatják a csőben mászást, amely a születési traumákat oldja. A négykézláb mászás azért is fontos, mert az agyban lévő, két félteke közötti híd területét fejleszti, ami a jó beszédartikulációért, a mimika kifinomultságáért, a szemmozgásokért és a térérzékelés fejlődéséért felelős. A gyerkőcök imádják az egyensúlyozó tölcsért is, amely a térérzékelést, valamint az agyféltekék közti idegkapcsolatok kiépítését segíti. A billenő rácshinta segítségével normalizálódik az egyensúlyi rendszer, leépülnek a primitív reflexek, a szemmozgások megfelelővé válnak, a test két oldalának integrációja jobban szerveződik, az idegrendszer integritása fokozódik. A libikókán a lábak egymás elé helyezésével, a billenési pont érzékelésével a koncentrációt és egyensúlyozást, valamint a szem–láb koordinációt fejlesztjük. De a gyerekek kipróbálhatnak még sok más izgalmas mozgásfejlesztő eszközt. A foglalkozások közkedvelt és elmaradhatatlan kelléke például az ejtőernyő, melynek használatával a gyerekek közel kerülhetnek egymáshoz, közösösen hajthatnak végre gyakorlatokat, valamint a szülők segítségével gurulhatnak, hintázhatnak is benne. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár mi segítünk a mozgás fejlesztésében, foglakozásaink nem a hagyományos értelemben vett fejlesztő terápiák részei, kifejezetten egészséges gyerekeknek valók.

 
 
 
A Csiri-biri torna vidéki foglalkozásaihoz való csatlakozás előtt érdemes egyeztetni a helyi foglalkozásvezetővel. Az elérhetőségeket a Kapcsolat menüpontban találjátok.